Kathagóban játszódott a világ egyik legrégebbi tragikus szerelmi története, amely a személyes érzelmek és a nép iránti kötelesség konfliktusáról szól.
Vegilius Aeneis című eposzának első és negyedik könyve meséli el, hogy Dido hercegnő elmenekül Tyr(a mai Libanon) erő, dőniciai városából, miután testvére, Pygmalion király megölte férjét, Acerbast. Hűséges követői kíséretében hajóra szállt, és a Földközi-tenger felé vette az irányt, majd a mai Tunézia északi részénél szállt partra. Itt arra kérte a helyi numídiai királyt, hogy biztosítson számára akkora területet, amekkorát egy marha bőre befed.
A király teljesítette a kérést. Ekkor Dido a főniciaiak jellemző fortélyossággal vékony csíkokra vágta a marhabőrt, így ezekkel már körbe tudott venni egy akkora területet, amelyre felépíthette Kart Hadashotot, azt a várost, melynek helyén Karthagó áll. A városépítés közben követőivel partra vetődött Aeneas, aki a trójai háborúból menekült. Dido befogadta a férfit, s szerelem alkult ki közöttük, mely dühödt viharban, villámcsapások közepette, sikítozó nimfák mellett teljesülhetett csak be.

Dido és Aeneas találkozása (Nathaniel Dance-Holland festménye)
Dido kivívta a helyi numídiaiak haragját, mivel visszautasította egyik királyuk házassági ajánlatát, és maga ellen fordította főniciai követőit, mert nem tudott hűséges maradni halott férjéhez. Aeneas azonban bejelentette, hogy érzelmei ellenére is kénytelen beteljesíteni sorsát, lynciai (ma Dél-Törökország) Apolló-jósdában megjövendöltek számára. Így Itáliába hajózik, hogy népe számára megalapítsa új Tróját – Rómát.
Dido mindezt visszautasításnak vélte, mely vesztét okozza. Megfenyegette Aeneast: “sötét égből… égetlek”. “ott lesz, bárhova mégy, árnyam..”.
Aeneas távozása után Dido rávetette magát a halotti máglyára, hogy szimbolikusan előre jelezze Karhagó sorsát, hogy vesztét a császári Róma okozza majd.