A kalandvágyók számára mi sem izgalmasabb, mint elmenni a sivatag belsejébe, és a szabad ég alatt tölteni az éjszakát. Számos közlekedési eszköz áll rendelkezésünkre, választhatunk négykerék-hajtású járművet, de maradhatunk a lovak és a tevék nyújtotta kényelemnél is. A gyalogtúrák kedvelői valamelyik nemzeti parkba látogathatnak.
Sivatagi Szafari négykerék-hajtású járművel
A tengerparti városokból indulva érdemes megtenni egy három-napos sivatagi túrát. A terepjárós túra keretébe betekintést kaphatunk Tunézia belső részeibe, a sivatagba és a helyi oázisokba. Ez a kirándulás rövid idő alatt hatalmas területet ölel fel, ami együtt jár a 5:30-as indulással. Végeláthatatlan hepehupás útszakaszon kell átvergődni kényelmetlen, turistákkal telezsúfolt Land Roveren.
A sivatagi szafarira legjobb, ha október és április között indulunk, mert ilyenkor nem olyan kibírhatatlan a forróság. Júniustól augusztusig a déli órákban a levegő elviselhetetlenül forró, a hőmérséklet a 40 Celsius-fokot is meghaladja, érdemes tehát kellemesebb időtöltés után nézni.
A Ksar Ghilanéhoz vezető út megtétele csak négykerék-hajtású jáművel lehetséges. Itt, a sivatag szélén találhatunk egy római kori erődöt, melyet már a Douirat és Chenini közti útvonalon is tábla jelez. A 47 km-es sivatagi út a Dahar-fennsík kietlen sivatagán vezet át. Ha szerencsénk van, sivatagi gazellákat és antilopokat is látunk.
Ksar Ghilane
Gabés és Douzból egyaránt érkeznek ide dzsipeken turisták, akiket az erőd homokkal borított falai mellett hagyományos berber stílusú sátrak várnak. Ha Tamerza és Midés közti kanyon alján haladó úton szeretnénk közlekedni, szintén négykerék-hajtású járműre lesz szükségünk. Ugyanis az út homokos folyómederben vezet, az év bizonyos szakában azonban akár folyón is át kell kelnünk. Ha önállóan bérelünk négykerék-hajtású járművet, gondoljuk át, hogy ismerjük -e az ilyen helyeken szükséges vezetési stílust, és hogy rendelkezünk -e kellő felszereltséggel.
Tartsuk be az alábbi aranyszabályokat!
- Legyen nálunk személyenként legalább 5 liter víz, a tervezett élelmiszeren felül vigyünk nem romlandó tartós élelmiszert. (pl. csokoládét, kekszet, stb.)
- Ha homokviharba keveredünk úgy álljunk meg, hogy a jármű szélnek háttal legyen. Csökkentve a motor és a szélvédő károsodását.
- Ha egyedül vagyunk semmiképp ne térjünk le az útról.
- Ha homokban megyünk kellő sebességgel haladjunk, hogy nehogy elakadjunk. Esetleges elakadás esetén használjunk homoklétrát vagy fémlapokat, melyet a kerék alá helyezve ki tudunk mászni a homokból.
- Ne feledkezzünk meg, hogy a homokos úton az autó fogyasztása is magas, ezért kellő mennyiségű pót üzemanyagot is vigyünk magunkkal.
- A túránkhoz legközelebb eső városban értesítsük a Garde Nationale-t, hogy a hatóságok tisztába legyenek uticélunkkal.
- Ha lerobbanunk vagy eltévedünk mindenképp maradjunk az autó mellett! A sivatagban sokkal nehezebb megtalálni egy egyedül bolyongó embert, mint egy járművet.
Tevetúra
A teveháton való túrázás csak fitt, fiatalosabb résztvevők számára ajánlott, s azok számára élvezetes, akik különösen eredeti sivatagi élményre vágynak. Ne feledjük, hogy tevével csak töredéke tehető meg annak az útnak, ami autóval bejárható. A tevegelés előnye, hogy az adott területet a lassabb tempó miatt alaposan megismerjük, nem száguldunk át hatalmas területen hihetetlen gyorsasággal.
Tevetúra Tunéziában
A legtöbb tevetúra Douz, Nefta vagy Tozeur településéről indul. Az itteni turistairodák változó hosszúságú túrákat szerveznek. Vannak egy órás és akár tíz napos túrák is. A legkalandosabb utak Douzban és Ksar Metameurben szervezik: tapasztalt helyi idegenvezetők kíséretében egyik kúttól a másikhoz megyünk, nomád sátrakat állítunk, tábortűzön főzünk.
Némelyik utazásszervező azt is megoldja, hogy egyik ksartól a másikig haladva egyszerű ghorfákban szálljunk meg. Számítsunk arra,hogy a nyereg fel fogja törni az ülepünket, ehhez azonban általában gyorsan hozzászokunk. A turistairodákon kívül a Douztól öt kilométerre délre található Camping Nomade el-Nouail is szervez ilyen utakat. A Douzból jövő aszfaltút végén fekvő El-Faouarból szintén indulnak hasonló túrák.
Ha ilyen kalandra vágyunk, mindennél fontosabb a megfelelő időpont megválasztása. Semmiképpen se induljunk útnak nyáron, hiszen a hőmérséklet tartósan 40 Celsius fok fölötti, ilyenkor érdemes mindenféle aktív programokat kora délelőtt vagy késő délután végezni. A tevetúrák legideálisabb időpontja november és április között van. Ilyenkor készüljünk meleg ruhával az estékre, mivel a sivatagban a hőmérséklet akár 0 Celsius-fokra is csökkenhet.
Nemzeti parkok
Tunézia függetlenné válásaót törekszik arra, hogy nemzeti parkok létrehozásával óvaj tájai, valamint állat- és növényvilágát. Az országban jelenleg nyolc nemzeti park működik, melyek a következők: Bou Hedma Nemzeti Park, Boukornine Nemzeti Park, Jebel Chambi Nemzeti Park, Feija Nemzeti Park, Jebel Ichkeul Nemzeti Park, Orbata Nemzeti Park, Sidi Toui Szaharai Nemzeti Park és Zagouan Nemzeti Park.
Jebel Chambi Nemzeti Park
A Bou Hedma Nemzeti Park Gafsától 85 km-re keletre terül el. Mintegy 350 négyzetkilométernyi hegyvidéki területet ölel fel, ahol sivatagi állatok (pl. gazella és szirti sas) élnek. A Jebel Chambi Nemzeti Park az ország legmagasabb hegyét foglalja magában. Területe 600 négyzetkilométer, ahol vadkecskék, vaddisznók és muflonok is élnek.
Jebel Ichkeul Nemzeti Park 100 négyzetkilométeres terület Bizerte közelében, az Ichkeul-tó déli partján fekszik.
Sivatagi és hegyi oázisok
Kevés lenyűgözőbb hely létezik a sivatagi oázisoknál. A pusztaságban, a hőtől perzselt sziklák között vízforrások, hűvös tavak és pálmalevelekkel elkerített, dúsan termű kertek terülnek el.
Azért ne hagyjuk, hogy félrevezessen minket a tévhit, miszerint az oázisok lakói egész nap pálmafák árnyékában henyélnek. Egy-egy életképes oázistelepülés léte rendkívül összetett öntözési és mezőgazdasági munka eredménye. A XIX. században néhány francia mérnök úgy gondolta, képes megreformálni ezt a mezőgazdasági és öntözési rendszert, de aztán be kellett látniuk, hogy ehhez a helyiek sokkal jobban értenek.
A nagyobb oázisokban – mint Tozeur – a víz több száz forrásból tör fel. Ezeket egyenlően kell elosztani a földterületek között. A kertektől biztonságosan el kell vezetni a sós vízű forrásokat, nem is beszélve a szennyvízzel járó feladatokról. A rendszer állandó gondozást és karbantartást igényel, mégsem lézik a helyiek körében semmilyen hivatalos kényszer, csak kölcsönös bizalom.
Tozeur környéki forrásvidék
Ha áthaladunk egy oázison, mindenképpen figyeljük meg, hányféle növényt termesztenek benne. A magasba emelkedő datolyapálma él az olajfa és gyümölcsfa, ezek alatt pedig búza és különféle zöldségek termenek. A hegyi oázisok kicsi, mégis lenyűgözőek: pálmafák nőnek a száraz sziklaoldalakon és hasadékokban. A sivatagi oázisok teljesen más léptékkel mérhetőek. Mind közül a tozeuri oázis a legnagyobb, melynek területe több mint 1000 hektár, a benne termő növények száma pedig meghaladja a 300 ezer példányt.