Sóstavak és oázisvárosok

A Szahara szélén kialakult sóstavak (chottok) varázslatos képződmények. Az oázisvárosok a száraz sivatagban hűsítő pihenőt és – nem utolsósorban – a világ legjobb datolyáját kínálják.

CHEBIKA

A három legjelentősebb határ menti oázisváros legdélebbi tagja. A hegységek határán fekvő Chebika a Chott el-Gharsa sóstó kietlen felületére néz. Innen a sóstavi vidéken keresztül vezet az út Tozeurba.

Az október és április közötti időszakban az áradások gyakran ellehetetlenítik a közlekedést. A falu mögötti pálmafás, vízesésekkel teli szűk szurdokban kellemes sétát tehetünk.

Tozeurtól 60 km-re északra. Tamerzától 5 km-re délre.

CHOTT EL-JERID

Mintegy 5000 négyzetkilométeres kiterjedésével a Chott el-Jerid Észak-Afrika legnagyobb sóstava. Egyike azon tavaknak, melyek nyugatra, Algéria felé nyúlnak. Térképeken látható méretét kizárólag a téli hónapokban, esőzésekkor éri el.  Nyáron hatalmas, fehér, sós területté változik, ahol délibábok csillámlanak, viszont a teljességgel kihalt, hiszen ilyen környezetben egyetlen állat vagy madár sem képes életben maradni. A chott (arab szó, jelentése “sós, kiszáradt tó”) szélén léteznek ezért források táplálta oázisok is.

Itt terem a datolyapálma. Az ilyen oázisokból indulnak a nomád népek, hogy a kavicsos, bozótos vidéken átkeljenek teve- és kecskecsordáikkal, s friss legelőt keressenek, s egyre tovább és tovább vándoroljanak.

A Chott el-Jariden való átkelés napjainkban a hadsereg által készített töltésútnak köszönhetően már nem okoz  nehézséget. Az út mentén megálőkat alakítottak ki, ahonnan megnézhetjük a tavat helyenként elszínező vörös ásványi lerakodásokat, de megpillanthatunk délibábot is.

Régebben középen létezett egy megemelt, kör alakú terület, ahol a karavánok biztonságban tölthették az éjszakát.

Gafsától 88 km-re délre, Gabestől 122 km-re nyugatra.

DOUZ

Ez az apró település nagy ismertségre tett szert, mivel a turisták innen indulnak négykerék-hajtású járművekkel vagy tevékkel a Szaharába. Chott el-Jarid felől érkezve úgy érezzük, hogy a világ végén vagyunk, és egyenesen a sivatag ürességébe tartunk. A számos turista ellenére Douz megőrizte nyugalmát, csak a csütörtöki piacnapon telik meg élettel, amikor még néhány tevekereskedő is felbukkan. A város birka- és kecsketartásból élő, 15.000 főt számláló nomád mrazig törzs központja is egyben.

Ha nyaralásunk során a tengerparton kívül a Szaharába is el akarunk látogatni, a Nagy-Erg szélén fekvő Douz ideális választás. A szállodák mögötti út már érinti is az első homokdűnéket. A lágy homokos sivatag korántsem barátságtalan sziklás terület, mely sokkal gyakoribb a sivatagos vidékeken.

GAFSA

Nem sokan állnak meg Gafsában, inkább továbbhaladnak. Nefta és Tozeur irányába. Ha azonban van egy kis időnk, mindenképpen tegyünk egy rövid látogatást a településen! A város központjából jobbra, közvetlenül a Habib Bourguiba sugárút mellett található két kiváló állapotban fennmaradt, egyenként 10 négyzetméteres kövekkel kirakott római kori medence, melyekben lépcsők vezetnek a felbugyogó, átlagosan 31 Celsius fokos vízhez.

A medencéktől látni a nem muzulmánok előtt zárva tartó Nagymecsetet. A medencék zárva tartó Nagymecsetet. A medencék melletti múzeum zammouri – kisebb terület Medenine közelében – mozaikokat mutat be. Mielőtt továbbmennénk, igyunk egy kávét a kellemes Café des Piscines Romaines-ben! A Habib Bourguiba sugárútra visszatérve elhaladunk a látogatók előtt szintén zárva tartó, felújított kasbah mellett, pontosan e mögött pedig már az oázis széle kezdődik.

Gafsa nem annyira datolyájáról, mint pisztácia-mandulájáról híres. Helyi különlegességnek számít a pálmalevélből készített kosár és szőnyeg.

A múzeum nyitvatartása: keddtől-vasárnapig 8:00-12:00 és 14:00-18:00 óra között.
Belépődíjat kell fizetni.

KEBILI

Kebili Chott el-Jarid déli részének legfontosabb oázisa. Kebili egészen a XIX. századig rabszolgapiacáról volt híres. A turisták a városban mindössze a sivatag szélére épült, gyönyörű kilátást nyújtó hotelt, a Borj des Autruches-t (Stuccvár) keresik fel. A szálloda neve egy már rég megszűnt, sikertelen strucctenyésztő telep emlékére utal.

Touzeurtől 89 km-re délkeletre.

METLAOUI ÉS A SELJA-SZOROS

Metlaout poros foszfátbányász-település és nemigen tart számot a turisták érdeklődésére. Annyiban azonban fontos, hogy itt tudunk felszállni a Lézard Rouge-ra, amely felejthetetlen vasúti utazást nyújtva elvisz a Sejla-szoros szívébe. Az 1904-ben készült vonat egykor a bej tulajdonában állt. Nincs a legjobb állapotban, keleties díszítése mégis egzotikussá varázsolja utunkat.

A szoroson lassan áthaladva megcsodálhatjuk az út mindkét oldalán 100 méteres magasságba meredező vörös-okkersárga sziklaszirteket, lent a folyónál pedig a pálmafák tenyérnyi zöldjét. Olyan érzésünk lehet, mintha a Lézard Rouge elhagya volna Tunéziát, és a vadnyugaton járna. Az út 90 percig tart.

Maga a Selja a szoros közepén félúton találhatő, a vonat meg is áll itt. A vasúti bódétől elindulva élvezetes sétát tehetünk, s ennek során felfedezhetjük a franciák által a foszfátszállító vonatok számára épített hidakat és  alagutakat. A víz több ezer éves koptató hatása révén a szoros oldala helyenként szinte függőleges.

A vonat kedden, csütörtökön, pénteken és vasárnap 10:30-11:00 óra körül indul.

MIDÉS

Tunézia három hegyi oázisa közül Midés a leglátványosabb. A szurdok szélén kapaszkodó régi település állapota nem igazán megnyugtató, ezért a falu lakóinak többsége átköltözött az új Midésbe, amely betonelemekből készült házikókból áll. Néhány makacsabb falulakó nem hagyta el a régi részt, és nemrég még azt is megakadályozták, hogy egy belga vállalat szállodát építsen a területen.

Az ország turizmusért felelős hivatala észrevette Midésben rejlő turisztika lehetőségeket. Védetté nyilvánították és részben felújították a régi vályogházakat.

Tamerzától 5 km-re nyugatra.

NEFTA

Nefta festői oázisa a Chot el-Jerid északi csücskében található. A Szahara mentén álló, alacsony építésű szállodái igazán kedveltek a turisták közében.

A város egy meredek lejtőre épült, alatta mély, kosár formájú mélyedés, franciául La Corbeille (“Kosár”), arabul Qast el-Ain (“Források Kastélya”) húzódik. A Kosárban buján nőnek a pálmafák, amelyek alatt rengeteg forrás buggyan fel. A víz kellemes medencékben tör fel, ezek hagyományosan a nők és a gyerekek fürdőhelyei. Az ókori rómaiak alacsonyabban létesítettek egy második medencét is, melyet a férfiak és a fiúk használhattak. A víz felfelé áramli, majd eltűni a neftai oázisban.

A Kosárba autóval tilos behajtani autóbal, de gyalogosan és szamárháton kiválóan feltérképezhetjük. Nefta kisebb mellékutcáin sétálva az egyre csak gyarapodó betonelemekből készült borzalmak között helyenként eredeti oázisbeli építményeket is felfedezhetünk. Ezek alacsony homoktéglából épült építmények. Jellegzetes díszítőelemük a falak geometriai mintázata. Ez az építészeti stílus itt és Irán egyes részein létezik.

Nefta a térség vallási központja, nem kevesebb mint 100 sírhely és 24 mecset található itt. Leginkább nagyra  becsült szentélye a Le Corbeille feletti hegygerincre épült Zaouia al-Qadriya, valamint az oázisban található Sidi Bou Ali Koubba. Mindkettőt kizárólaga muzulmánok látogathatják.

Ha mindezt megtekintettük, már csak egy feladatunk van: megkósolni a híres datolyát, mely a régió legkiválóbbika és melyet elsőként a város szufi alapítója, a marokkói születésű Sidi Bou Ali el-Nefti ültetett ide a XIII. században. A turistairoda néhány szervez fix áras túrát, ahol teve- vagy szamárháton, esetleg póni vontatta kétkerekű kocsin kalandozhatunk az oázisban.

TAMERZA

Tamerza a legszebb hegyi oázisváros. Különlegessége, hogy az idegenforgalom legmagasabb igényeit elégíti ki, a folyóra és a régi szellemvárosra néző hotelja luxusszínvonalat képvisel. Tamerza új része a város tervezetlen terjeszkedésének eredménye. A régi városrész jelenleg gondozatlan vályogtéglás házait 1969-ben hagyták el a lakók, amikor is a hirtelen lezúdulő eső és a nyomában kialakuló áradás a település egyes részeit teljesen elmosta.

Az üres utcákon és sikátorokban álló egyszerű épületek letűnt korokat idéznek. A megőrzésükre irányuló munkálatok előkészítése már megkezdődöt, ezáltal talán megmenekülhet a falu a teljes pusztulástól.

Az új várostábla mutatja Tamerza másik nevezetességét a vízesésnek az irányát. Sétánk során elhaladunk a Hótel des Cascades-hoz tartozó bambuszkunyhók mellett, medencéje után pedig feltűnik a vízesés tetetje, mely a turistaszezonon kívül kellemes helyszín, a nyári hónapokban azonban igen zsúfolt, nem is beszélve arról, hogy hemzseg a legyektől.

Az üzletek kínálata között ínyencségeket is találunk, pl. ecetes kígyót és skorpiót is.

Tozeurtől 65 km-re északra.

TOZEUR

A legnagyobb oázisok vidéke. A régi negyed sikátorainak és átjáróinak téglái különleges építészeti stílus tárulnak elénk: minden rombuszok, cikcakkok és ék formájű motívumok díszítenek, melyek a helyi berberek által készített  szőnyegeken is fellelhetők. Tozeur legfőbb nevezetessége a helyreállítási programnak köszönhetően egyre nagyobb oázis. A pálmaligetekhez és a két állatkerhez lovaskocsik viszik a turistákat. Az első, találóan Paradicsom-kerteknek nevezett állatkertben struccot, vaddisznót, hiénát, oroszlánt, baglyot, sast és pávát láthatunk.

Színes egzotikus park a pálmaligetek közti útvonal felénél; ösvényeit illatos virágok, árnyékot adó pálmák és  gyümölcsfák szegélyezik. A második, Si Tijani nevet viselő állatkerthez vezető utat táblák jelzik 8:00 és 16:00 óra között tart nyitva, és sokféle helyi állattal ismertet meg.

A város másik nevezetessége a hagyományos stílusban épült Dar Cheriat Múzeum bemutatja a helyi népviseletet, kiállít számos folklórtárgyat, valamint szvenírüzlettel várja a látogatókat. A Dar Cheiat mögötti ösvény elvezet a Belvedere sziklás kiszögelléséhez, ahonnan lélegzetelállító kilátás nyílik a pálmaligetekre.

Neftától 23 km-re északkeletre.