Bizerte és környéke, Tunézia északi partvidéke

Bizerte

Az északi part második legnagyobb városa, Bizerte mára vonzó nyaralóhellyé nőtte ki magát. A Corniche (part menti út) mentén, a dűnék és homokos partszakaszok mögé szállodák egész sora épült.

A város már a föníciai időkben is jelentős kikötő volt. A föníciaiak ástak elsőként csatornát,amely összekötötte a szárazföld belsejében található Lac de Bizertét a tengerrel. A török uralom idején, a XVI. században a város közismert kalóztanya hírében állt, majd a XIX. században a franciák itt létesítették a fő flotta támaszpontjukat, melyet csak 1963-ban ürítettek ki. Ezután a tunéziai erők vették át a területet, s azóta is az ország legfőbb katonai bázisaként szolgál.

Bizerte legérdekesebb látnivalója a régi kikötő (Vieux Port), a régi arab medina utcái e köré csoportosultak. Fedett piaca és középkori erődjei a kalózmúltat idézik. A Sidi el-Hani erődben kisebb oceanográfiai múzeumot találunk, de érdemes felmennünk a teraszkávézóba is, ahonnan nagyszerű kilátás nyílik a régi városra.

Ghar el-Melh

A Ghar el-Melh-i lagúna (arab kifejezés jelentése “sóbarlang”) egykor a Berberiai-part legfőbb kalóztanyájának számított. A sekély lagúna napjainkban a Mejerda-torkolat eliszaposodása miatt szinte teljesen el van zárva a tengertől. V. Károly spanyol király ebben az öbölben készítette fel hatalmas hadseregét Tunisz ostromára. A fennmaradt város három jelentős erőddel rendelkezik. Ezeket manapság műhelyként, hajóépítő telepként és a Nemzetőrség épületeiként használták.

Raf Raf

Raf Raf félhold alakú, finom homokos tengerpartjáról ismert. A városban a nők még mindig hagyományos öltözéket hordanak, és a helyi hímzés hagyománya is fennmaradt.

A tengerpart Pilau kopár szigetére néz, mely csak távolról tűnik szépnek, a hínár és a hulladék ugyanis nagyon sokat ront valódi képén.

Rass Engelah

A Bizertétől nyugatra lévő földnyelv csodálatos homokos partszakasza. A legközelebbi település Béchateur.

Rass Sidi Ali el-Mekki

Az ország minden bizonnyal legbájosabb tengerpartja. Hiába található viszonylag közel Bizertéhez és Tuniszhoz, mégis nehezen közelíthető meg, ami egyúttal azt is jelenti, hogy még a nyár közepén is csendes. A tengerpart Sidi Ali el-Mekki sírjától, a földnyelv tetején álló erődszerű építményről kapta nevét.

Utica

Ókori föníciai település, a rómaiak idején jelentős kikötőként szolgált. Feltárása csak részben történt meg, mivel a Mejerda folyó öt méter vastag hordalékkal lepte be. Ma Utica tengertől 15 km-es távolságban található.

Legjobban fennmaradt és feltárt romjai közé a tartoznak a római fürdők, valamint a Maison de la Cascade (Vízesés-ház), melyet a gyönyörű mozaikpadló díszít. Ne hagyjuk ki a különös, VI. századi pun temetőt sem.

Ain Draham

Ez a kisváros egyedülálló Tunéziában, sőt talán egész Észak-Afrikában, hiszen olyan, mintha egyenese az Alpok előhegységéből került volna ide. A környező hegyek páfránytól és mohával borított paratölgyek zöldellnek, s gazdag élővilágnak adnak otthont.

A vadvilág sajnos nem áll védelem alatt, a vadászat egyes fajokat a kihalás szélére taszított. A hegyeket nyulak, sakálok, rókák, vadmacskák és vaddisznók népesítik be, az utolsó oroszlánt és leopárdok azonban az 1920-as, 30-as években kilőtték. Az idevetődő turisták számára kiváló két- és háromcsillagos szállodák állnak rendelkezésére. Sokan erről a helyről kiindulva fedezik fel a hegyi ösvényeket.

Béja

Béja történelme során mindig is a termékeny Mejerda-síkság fővárosának számított. Egykor a római gabonatermesztés központja volt, ma pedig Tunézia jövedelmező gabonapiacának szíve. A turisták számára az új város által körülvett régi medina lehet érdekes. A bizánci kasbah (erőd) helyőrségi laktanyaként szolgál – a látogatók előtt zárva tart.

Bulla Regia

A római kori Afrikában Bulla Regia kellemes vidéki környezetével és lankás domboldalaival az egyik leggazdagabb városnak számított. Napjainkban gyönyörű mozaikpadlókkal díszített, föld alatti villáiról híres. A világ egyik legjelentősebb római kori lelőhelyének tekinthető. Még láthatók a fürdők, templomok, bazilikák, színházak és fórumok maradványai.

A gabona és olajbogyó értékesítéséből meggazdagodott kereskedők azért a föld alá építették pompás villáikat, hogy védelmet kapjanak a nyári hőség és a téli hideg elől. Számos villát oszlopos belső udvar egészít ki, ezekhez nyitott kőlépcsőn haladva juthatunk el.

Az udvarról rendszerint több szoba is nyílik, melyek a III-IV. században épültek, és gyönyörű mozaikpadló díszíti őket. A legszebb mozaikokat elszállították a tuniszi Musée du Bardóba, alig néhány csodálható meg eredeti helyén. Ilyen a Maison d’Amphitrite, melynek mozaikja Venust, Marinát és Neptunust ábrázolja egy tengeri élőlény hátán.

Chemtou

A csodás vidéki tájon, zöld, lankás dombok között elterülő Chemtou (ókori római neve Simitthus) egykor márványkőfejtőjéről volt híres. Észak-Afrika legnagyobb kőfejtőjéből egykor sűrű erezetű, sötétsárga, finom márványt termeltek ki, mely antico giallo néven vált ismertté.

A Római Birodalom harmadik legértékesebb drágakövének számított, csak a lila egyiptomi porfír és a zöld spártai szerpentin előzte meg.A kőfejtő mögötti domboldalakon rabszolgák munkatáborának, a fürdőknek és a színháznak a romjait tekinthetjük meg.

Jedoubától 28 km-re északnyugatra, a tabarkai útról letérve. A terület állandóan nyitva tart és ingyenes.

Tabarka

Az algériai határhoz közeli Tabarka leginkább egy mediterrán francia városra hasonlít a fákkal szegélyezett utak mentén elrendezett vörös tetős házakkal és a háttérben emelkedő domboldalakkal. Északra homokos tengerpart nyúlik, délre azonban számtalan kis sziklás öböl terül el. Néhány szállodájával és éttermével Tabarka nyugalmas nyaralóhelynek számít.

A város legfőbb látnivalója egy szép genovai vár azon a dombon, amelyet töltés-út köt össze a szárazfölddel. A régebben a bazilikában – eredetileg római ciszternának épült- található múzeum is ebben a várban kapott helyet. A Habib Bourguiba sugárút végén találjuk a Les Aiguilles (Tűk) nevet viselő, rengeteget fényképezett sziklaformációt, melynek csúcsai valószerűtlenül merednek a parton.

Tabarkától északra, a nezfai aszfaltos út egy fenyőerdőbe vezet. 13 kilométer megtétele után elérkezünk a Plage Zouiraaba, a dűnék előtt elterülő hosszú, gyönyörű, homokos partra. Lenyűgöző a tabarkai korallzátony, amely egyben kedvelt búvárparadicsom is.

Bizertétől 136 kilométerre délnyugatra, Tunisztól 175 kilométerre nyugatra.